![]() |
||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Késő eocén - jelenkor | ||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
![]() |
A medvefélék (Ursidae) a ragadozók rendjének egy családja. Mivel a mai rendszerek az óriáspandát is a medvefélék közé sorolják, így 5 nem és 8 ma élő faj tartozik a családba.
A medvefélék nagy testű, erőteljes, lomha mozgású ragadozó emlősök, azonban veszély esetén vagy vadászatkor rendkívül gyorsan képesek futni. Egész talpuk érinti a talajt, talponjárók. Fejük nagy, orruk megnyúlt, farkuk erőteljesen visszafejlődött, rövid. Tépőfoguk nem alakult ki, zápfogaikon tompa dudorok találhatók. Vakbelük nincs, teljesen visszafejlődött. Többségük mindenevő.
A medvefélék képviselői széles körben elterjedtek a világon. Eurázsia és az amerikai kontinens lakói, Afrikában, Ausztráliában és az Antarktiszonviszont nem fordulnak elő. Nagytestű, erőteljes felépítésű fajok tartoznak ide, melyek táplálkozásukat tekintve igen változatos állatcsoportot alkotnak, hiszen ragadozókat, mindenevőket és elsősorban növényevőket egyaránt sorolnak a családba. A medvefélék elsősorban magányos életmódúak.
A medve név szláv eredetű. A medved, medvegy szó eredetileg „mézlátót”, „mézmutatót” jelentett (az ősszláv med, „méz” és vedj „látni” szavak összetétele). Az ősi szláv megnevezés valószínűleg olyan totemisztikus alapon született körülírás, mint az ősi magyar farkas és szarvasszavak. A totemként tisztelt állat valódi nevének kiejtését ugyanis tabu tiltotta. A medve kicsinye a bocs (ismeretlen eredetű szó), illetve amackó. Ez utóbbi a szlovák macko („medve”; „tipegőruha”) átvétele, és eredetileg a Matej (Mátyás) személynév egyik becéző alakja volt. A medve hangja a brummogás, ami hangutánzó szó. Ez a szó elég későn jelent meg a magyar nyelvben, valószínűleg a szintén hangutánzó német brummen átvételeként.[1] A medvével kapcsolatos közismert magyar szólás az előre inni a medve bőrére, vagyis „túl korán örülni valaminek”. A középkori Szent György Lovagrend egyes rabló lovagjainak medvebőrt ábrázoló címeréről (németül Bärenhäuter - ejtsd: bérnhojter-, azaz „medvebőrös”) veszi eredetét a pernahajder kifejezés.[2]
A medve neve az ógörögben arktosz, a latinban Ursus, a barna medve tudományos nevét is e két szóból alkották meg: Ursus arctos. Mindkét szó az indoeurópaiarkt-, urkt- szótőre nyúlik vissza. A medve angol bear és német Bär neve a szláv nyelvekhez hasonlóan az eredeti név tabutilalma révén alakulhatott ki, és egyes nyelvészek az ógermán brun, beron („barna”) szóra vezetik vissza. A medve hindi neve bhalu, a Dzsungel könyvében szereplő medve ezért kapta a Balu nevet.
A finnek és más finnugor nyelvű népek hajdanán a medvéket őseik szellemeként tisztelték. Hasonló medvekultuszt ápoltak az ősi koreaiak is. Az ókori görögök a medvéről nevezték el a Kis Medve és Nagy Medve csillagképeket (népi nevük Göncölszekér).
A medve számos város címerállata. A leghíresebb ezek közül a svájci főváros, Bern, valamint a német főváros, Berlin címerében látható medve. (A Bern név maga is medvét, a Berlin név pedig mackót jelent.) Az USA Kalifornia államának zászlajában medve látható. Oroszország hagyományos jelképállata szintén a medve. (Mackó volt az moszkvai olimpia kabalafigurája is.)